A gyermekek jogellenes külföldre vitelére, illetve a nemzetközi kapcsolattartási ügyekre a hágai gyermekelviteli egyezmény vonatkozik.

A Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi Vonatkozásairól szóló, Hágában az 1980.évi október 25. napján kelt szerződés (továbbiakban: hágai gyermekelviteli egyezmény), amelyet Magyarországon az 1986.évi 14. tvr. hirdetett ki, célja az, hogy biztosítsa a bármelyik szerződő államba jogellenesen elvitt vagy ott elrejtett gyermekek azonnali visszajuttatását, valamint azt, hogy a gyermekek feletti felügyelet, illetve a láthatás gyakorlására szolgáló jogot ténylegesen tiszteletben tartsák.

A hágai gyermekelviteli egyezményt minden olyan 16. életévét még be nem töltött gyermek vonatkozásában alkalmazni kell, akinek szokásos tartózkodási helye a felügyelet vagy láthatás jogának bármiféle megsértését közvetlenül megelőzően az egyik szerződő államban volt. Jóllehet az egyezmény rendelkezései a gyermek 16. életévének betöltéséig kerülnek alkalmazásra, az nem tartalmaz olyan tiltó rendelkezéseket, amelyek megakadályoznák azt, hogy a tagállamok az egyezményt alkalmazzák a saját belső joguknak megfelelően olyan esetekben is, amikor a gyermek az eljárás folyamán betölti a 16.életévét.

Az egyezményt az egyes tagállamok közötti hatálybalépést követően történt jogellenes elvitel vagy elrejtés vonatkozásában lehet alkalmazni.

A láthatási ügyekre az az egységes gyakorlat alakult ki, ami szerint az egyezmény rendelkezéseit az egyezménynek az adott államok viszonylatában történt hatályba lépését megelőző esetekre is lehet alkalmazni.

A gyermekek azonnali visszavitelének és a hágai gyermekelviteli egyezmény más céljai elérésének biztosítása végett ún. központi hatóságok működnek együtt egymással, és akár közvetlenül, akár a hatáskörrel bíró igazságügyi és közigazgatási szervek útján teszik meg a szükséges intézkedéseket. A gyermekek visszavitelével kapcsolatos eljárásokban közreműködő valamennyi igazságügyi és közigazgatási szerv késedelem nélkül jár el. A hágai gyermekelviteli egyezmény szerinti ún. központi hatóság a 7/1988 (VIII.1.) IM rendelet értelmében Magyarországon az igazságügy-miniszter.

Ha a Magyarországról jogellenesen elvitt gyermek visszavitele érdekében a szülői felügyeletet gyakorló szülő vagy gyám nem a gyermek tartózkodási helye szerinti állam központi hatóságához, igazságügyi vagy közigazgatási szervéhez fordul, a kérelmet közvetlenül a Nemzetközi Jogi osztályhoz kell benyújtania. A jogellenesen Magyarországra hozott gyermek visszavitelére vonatkozó kérelem alapján a Nemzetközi Jogi Főosztály megteszi az intézkedést, szükség esetén bírósági eljárást indít, vagy az eljárás megindítására ügyvédi munkaközösségnek ad meghatalmazást.

Az eljárásra kizárólag a Pesti Központi Kerületi Bíróság az illetékes, amely eljárása során figyelembe veszi a 7/1988 (VIII.1.) IM rendeletben foglaltakat.

A gyermek jogellenes elviteléről vagy elrejtéséről szóló értesítés kézhezvételét követően annak a szerződő államnak az igazságügyi vagy közigazgatási szervei, ahová a gyermeket vitték, vagy ahol a gyermeket elrejtették, mindaddig nem döntenek a szülői felügyeleti jog érdemét illetően, amíg nem születik határozat arról, hogy a gyermeket a hágai gyermekelviteli egyezmény szerinti eljárásban nem kell visszavinni.

Ha a Magyarországon élő szülő a gyermek láthatására vonatkozó jogának külföldön történő akadályozása miatt nem a gyermek tartózkodási helye szerinti állam központi hatóságához, igazságügyi vagy közigazgatási szervéhez fordul, a kérelmet a Nemzetközi Jogi Főosztályhoz kell benyújtania.

A gyermek magyarországi láthatásának biztosítására vonatkozó kérelem esetén, ha az iratokból megállapítható, hogy a láthatást magyar hatóság már szabályozta, a Nemzetközi Jogi Főosztály a kérelmet a jogerős határozat végrehajtása céljából az illetékes gyámhatósághoz továbbítja, amely az ügyben soron kívül jár el.

Ha a láthatást még nem szabályozták, vagy a felek körülményeiben lényeges változás következett be, a Nemzetközi Jogi Főosztály a láthatás szabályozása (újraszabályozása) érdekében a Csjt.92.§-a alapján a bírósághoz vagy a gyámhatósághoz fordul.

A gyermekvisszahozatali egyezmény részes államai:

Amerikai Egyesült Államok, Argentína, Ausztrália, Ausztria, Bahama, Belarusz, Beliz, Brazilia, Burkina Faso, Costa Rica, Chile, Ciprus, Cseh Köztársaság, Észtország, Dánia, Dél-Afrika, Ecuador, Fidzsi-szigetek, Finnország, Franciaország, Görögország, Grúzia, Guatemala, Hollandia (a királyság európai területén), Honduras, Írország, Izland, Izrael, Kanada, Kolumbia, Lengyelország, Lettország, Luxemburg, Málta, Mauritius, Mexikó, Moldova, Monaco, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, Németországi Szövetségi Köztársaság, Nicaragua, Norvégia, Olaszország, Panama, Paraguay, Peru, Portugália, Románia, Salvador, Spanyolország, Sri Lanka, Svájc, Svédország, Szlovák Köztársaság, Szlovénia, Saint Kitts és Nevis, Trinidad és Tobago, Türkmenisztán, Új-Zéland, Uruguay, Üzbegisztán, Venezuela, Zimbabwe.