Szakterületek

Családjog (fő szakterület)

• házassági bontóper
• házassági vagyonjogi per
• házassági szerződés
• apasági per (apaság megállapítása iránti per, apaság vélelmének megdöntése iránti per)
• gyermek-elhelyezési per
• kapcsolattartási eljárás gyámhivatalban és bíróságon 
• gyermektartásdíj felemelése, illetve leszállítása iránti per
• örökbefogadási ügyintézés
• házastársi örökbefogadás
• titkos- és nyílt örökbefogadás
• örökbefogadás felbontása

Ügyleírások részletesen:

Házassági bontóper:

Az érvényesen megkötött házasság megszűnhet:

• valamelyik házastárs, vagy a házastársak egyidejű halálával
• valamint bírósági felbontással, azaz a bíróság házasságot felbontó jogerős ítéletével. A házasságot a bíróság kizárólag valamelyik házastárs kérelmére (ún. "tényállásos bontás"), vagy a házastársak közösen benyújtott kérelme, egyező akaratnyilvánítása alapján (ún. "megegyezésen alapuló bontás") bonthatja fel.

A házasság felbontása iránt a pert a házastársnak - ha cselekvőképes, vagy korlátozottan cselekvőképes (kiskorú, vagy olyan nagykorú, akit bíróság ilyen hatállyal gondnokság alá helyezett) - személyesen kell megindítania, míg ha a pert indító házastárs cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt áll, nevében a perindításra - a gyámhivatal hozzájárulásával - a törvényes képviselő jogosult. A per személyesen történő megindítása azonban nem jelenti azt, hogy a házastárs ne adhatna megbízást ügyvédnek vagy akár más személynek (pl. hozzátartozójának), hogy őt a per során képviselje.

A per a keresetlevél (a házasság felbontására irányuló írásbeli kérelem) benyújtásával indul. A házassági bontóper indítás illetéke 12 000 forint, melyet a felperes fizet meg, ugyanakkor a benyújtott keresetlevélre a házasság vonatkozásában előterjesztett alperesi viszontkereset illetékmentes. Amennyiben a házasság felbontását a házastársak közösen kérik, úgy az eljárási illetéket is közösen fizetik meg. Jogi képviselő megbízása esetén a keresetlevelet már ő készíti el. A keresetlevélben előadottakat igazoló okiratokat (házassági anyakönyvi kivonat, gyermek születési anyakönyvi kivonata) a keresetlevélhez mellékelni kell (kivéve, ha az adatok személyi igazolvánnyal igazolhatók, mely tényre azonban a keresetlevélben hivatkozni kell). A fentieken túlmenően a keresetlevélben határozott kereseti kérelmet kell előterjeszteni, amelyből ki kell tűnnie annak, hogy a felek a házasság felbontását közös megegyezés alapján, vagy a házasság megromlására vezető okok feltárásával kérik-e. A keresetlevél benyújtását követően megtartott első tárgyaláson kiemelt jelentősége van annak, hogy lehetőség szerint mindkét házastárs személyesen megjelenjen, hiszen a bíróság elsődleges feladata az első tárgyaláson a házastársak meghallgatása, illetve annak megkísérlése, hogy a házastársakat kibékítse. A békítést egyébként a bíróság a per során bármikor megkísérelheti, nem csak az első tárgyaláson.

Az első tárgyaláson a bíróság a feleket személyesen hallgatja meg. A házastársak személyes meghallgatása csak akkor mellőzhető, ha a házastárs cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt áll, ismeretlen helyen tartózkodik, vagy a megjelenése elháríthatatlan akadályba ütközik (pl. kórházi ápolásra szorul vagy fertőző beteg). A további tárgyalásokon már a felperes személyes megjelenése sem kötelező, de legalább meghatalmazottja útján képviseltetnie kell magát, ellenkező esetben ugyanis a bíróság megszünteti a pert.

Ha a bíróság által megkísérelt békítés sikertelen volt, a bíróság a tárgyalást elhalasztja, és egyúttal felhívja a felek figyelmét arra, hogy amennyiben az eljárás folytatását kívánják, úgy a tárgyalást követő három hónapon belül írásban kell kérniük azt (ellenkező esetben ugyanis a per megszűnik).

A bíróság a tárgyalás folytatására új tárgyalási napot csak a folytatásra irányuló kérelem benyújtását követő 30 nap eltelte után tűzhet ki. Amennyiben valamelyik fél késve kéri a tárgyalás folytatását, igazolási kérelmet csak 15 napon belül nyújthat be.  

A házasság az első tárgyaláson is felbontható azonban, ha a békítés nem vezetett eredményre, és

• a házastárs cselekvőképességet kizáró gondnokság alatt áll, ismeretlen helyen tartózkodik, vagy más elháríthatatlan akadály miatt nem képes a bíróság előtt megjelenni, vagy
• a felek között a házassági életközösség legalább három éve úgy szakadt meg, hogy külön lakásban élnek, és igazolják azt, hogy a közös gyermek elhelyezését, eltartását a gyermek érdekében rendezték, vagy
• a házasságból közös kiskorú gyermek nem született.

A házasság felbontásáról a bíróság - megegyezésen alapuló bontás esetén a házastársak egyezségének jogerős végzéssel történő jóváhagyását követően - ítélettel határoz. A házasság felbontása esetén a bíróságnak a közös kiskorú gyermekek elhelyezése és eltartása felől - szükség esetén - az erre irányuló kereseti kérelem hiányában is rendelkeznie kell. A házasság bírósági felbontása esetén a házasság a felbontást kimondó ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg.

A bíróság a házassági bontóperben a perköltség (ügyvédi munkadíj, szakértői díj, stb.) viseléséről - az általános szabályoktól eltérően - a pernyertességtől/pervesztességtől függetlenül, az összes körülmények mérlegelése alapján határoz. Dönthet úgy, hogy mellőzheti a perköltségben való marasztalást, kötelezheti a feleket, hogy a perrel kapcsolatosan felmerült költségeiket maguk viseljék, de akár kizárólag csak az egyik felet is marasztalhatja a teljes perköltség megfizetésére.

Ha a házasság felbontását kimondó ítélet jogerőre emelkedik, a házasság megszűnik, és ezzel beállnak a megszűnés joghatásai. Ilyen joghatások lehetnek például:

1. a házasságkötési képesség visszanyerése (vagyis annak a jognak a megszerzése, hogy a fél újabb házasságot kössön),
2. a férje nevét viselő feleség - ha a névviseléstől nem tiltják el - szabadon dönthet arról, hogy milyen nevet kíván viselni,
3. a házastársi vagyonközösség megszűnése,
4. a házasságon alapuló apai vélelem megszűnése (ha már a vélelmezett fogamzási idő vagy annak egy része sem esett a házasság idejére),
5. megnyílik a házastársi eltartásra való igény,
6. megszűnik az öröklésen alapuló házastársi haszonélvezeti jog.

 Házassági vagyonjogi perek:

A házasság megkötésével a házastársak között a házassági életközösség idejére házastársi vagyonközösség keletkezik. Ennek megfelelően a házastársak osztatlan közös tulajdona mindaz, amit a házassági életközösség ideje alatt

• akár együttesen,
• akár külön-külön szereztek

kivéve azt, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik.

Vagyonmegosztásra nem csak a házasság felbontásakor, hanem a házasság alatt is sor kerülhet, akár bíróság által, akár a felek által kötött szerződés formájában.

A vagyonközösséget a házassági életközösség fennállása alatt a bíróság fontos okból bármelyik házastárs kérelmére megszüntetheti.

Az erre irányuló kérelmet a házasfelek csak közösen terjeszthetik elő. A kérelemben meg kell jelölni azt az okot, amely miatt a vagyonközösség megszüntetését kérik (pl. a másik házastárs káros vagyonjogi hatásokat is eredményező magatartása).

A bíróság ebben az esetben a jövőre nézve szünteti meg a vagyonközösséget. Az eljárás a vagyonközösség megszüntetésére irányul, és nem az addig keletkezett vagyoni igények rendezésére. A bíróság végzésének jogerőre emelkedését követő hónap utolsó napját követően a házasfél külön vagyona lesz minden általa szerzett vagyon, az ahhoz kapcsolódó kezelési, rendelkezési joggal és felelősséggel együtt. Harmadik személyekkel szemben megszűnik a házastársaknak az egymás ügyleteiért való korlátozott felelőssége, és az ügyletkötésben részt nem vevő házastárs hozzájárulásának a vélelmezése.

A házassági életközösség megszűnésekor a vagyonközösség is véget ér, és bármelyik házastárs követelheti a közös vagyon megosztását is. Ennek során nemcsak a meglévő vagyontárgyaknak a felek közötti elosztását lehet igényelni, hanem a megtérítési igények (beruházások, adósságok törlesztése, stb.) rendezését is.

A felek közötti megállapodás létrejöhet:

• peren kívül vagy
• perben (bíróság által jóváhagyott egyezséggel).

A peren kívüli megállapodáshoz nem kell a bíróság jóváhagyása és az a Csjt. értelmében alapvetően nincs alakszerűséghez kötve, vagyis létrejöhet akár szóban, akár írásban, de még ráutaló magatartással is, kivéve, ha más jogszabály mégis meghatározott formához köti (pl. ingatlanra vonatkozóan a Ptk.).

A perbeli egyezség megkötése lehet:

• kötelező (pl. a megegyezéses bontásnál), de
• létrejöhet pusztán a felek akaratából is.

Bár a megállapodás tartalmát a felek határozzák meg, fontos, hogy az egyezség a felek akaratát egyértelműen tükrözze, és az végrehajtásra is alkalmas legyen. Amennyiben ugyanis a felek megállapodása teljesíthetetlen, végrehajthatatlan kitételeket tartalmaz, az ilyen egyezség jóváhagyását a bíróságnak meg kell tagadnia.

Az egyezség jóváhagyása jogerős megtagadásának következménye az, hogy a tárgyban - hacsak a felek a per megszüntetését nem kérik - a bíróság dönt. A bírósági ítélettel történő rendezésnél a felek teljes vagyoni helyzetét fel kell deríteni.  A bírói döntés (ítélet) elengedhetetlen segédeszköze a vagyontárgyak, jogok, kötelezettségek számbavétele, a vagyonmérleg. Fontos azonban, hogy a számbavétel érdekében a bíróság hivatalból nem folytathat le bizonyítást, hanem a felek által rendelkezésre bocsátott peradatok alapján kell valamennyi igényről döntenie.

Az érvénytelenítési és a bontókeresettel a házassági viszonnyal összefüggő vagyonjogi kereset is összekapcsolható, illetve az ilyen igény viszontkeresettel érvényesíthető. A vagyonjogi keresetre a házassági perekre vonatkozó különleges szabályokat nem kell alkalmazni, az teljesen hétköznapi vagyonjogi pernek minősül. Ha a bíróság a kötelék kérdésében részítélettel dönt, akkor a vagyonjogi kereset tárgyában a per csak a részítélet jogerőre emelkedése után folytatható. Ha a felek a kötelék és a vagyonjog kérdésére egyaránt kiterjedő ítélet ellen csak a vagyonjogi kérdésekben terjesztenek elő fellebbezést, a kötelék kérdésében hozott ítéleti rendelkezés jogerőre emelkedik, és arra a fellebbezési kérelem és a csatlakozó fellebbezés utólag sem terjeszthető ki.

Házassági szerződések:

A családjogi törvény lehetőséget ad arra, hogy a házasuló felek, illetve a házastársak egymás közötti vagyoni viszonyaikat - a vagyonközösség általános szabályaitól eltérően - szerződéssel rendezzék. A szerződésben meghatározhatják, hogy mely vagyon kerül a közös-, illetőleg a különvagyonba. Ahhoz, hogy a szerződés érvényes legyen annak közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalása szükséges. Ez a rendelkezés nem vonatkozik ingó dolgok ajándékozására, ha az ajándék átadása megtörtént, valamint az életközösség megszakadása után a házastársi közös vagyon megosztása tárgyában létrejött megállapodásra. Házassági szerződés tehát a házasság előtt és alatt is köthető, és nem csupán a már megszerzett, hanem a jövőben megszerezni kívánt vagyontárgyakra is irányulhat. Minthogy a házassági vagyonjogi szerződére a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseit is megfelelően alkalmazni kell, a szerződés utóbb módosítható, felbontható vagy megszüntethető. Ekkor is ügyelni kell a szerződés alaki követelményeinek megtartására (pl. a módosítást is ugyanúgy közokiratba kell foglalni).

Apasági perek:

A gyermek apjának azt kell tekinteni, akivel az anya a fogamzási idő kezdetétől a gyermek születéséig eltelt idő vagy annak legalább egy része alatt házassági kötelékben állott. Az apaság vélelmét meg lehet támadni, ha az, akit a vélelem alapján apának kell tekinteni, a gyermek anyjával a fogamzás idejében nemileg nem érintkezett, vagy a körülmények szerint egyébként lehetetlen, hogy a gyermek tőle származik, vagy ha a származás reprodukciós eljárás következménye, és az anya férje, illetve élettársa az eljáráshoz nem járult hozzá. A megtámadásra jogosult a gyermek, továbbá az, akit a vélelem alapján a gyermek apjának kell tekinteni, a gyermek halála után annak leszármazója, vagy az ügyész. Az apaság vélelmét a gyermek a nagykorúsága elérése utáni egy évig, a többi jogosult pedig a gyermek születéséről szerzett értesülése időpontjától számított egy év alatt támadhatja meg.

Az apaság vélelmének megdöntése iránti per megindítása előtt a gyámhatóság cselekvőképtelen kiskorú esetében az anyát és a vélelmezett apát meghallgatja. A gyámhatóság a perindításhoz csak akkor járulhat hozzá, ha a származás kiderítése és a családi jogállás rendezése a kiskorú érdekében áll.

Gyermek-elhelyezési perek:

Gyermekelhelyezés a szülők megegyezése alapján

Ha a házasságot felbontják, és abból kiskorú gyermek származott, úgy rendezni kell azt a kérdést, hogy a gyermek hol, melyik szülőnél nyerjen elhelyezést. Erről elsősorban a szülők döntenek, és egyezségüket az eljáró bíróság hagyja jóvá. Megegyezésen alapuló bontás esetén a gyermek elhelyezésében való megegyezés kötelező.

A gyermekelhelyezés kérdésének rendezése azonban nem csak a házasság felbontása esetén kerülhet napirendre. Sokszor a házastársak között az életközösség úgy szakad meg, hogy a házasságot nem bontják fel, ugyanakkor a különköltöző szülők gyermekének elhelyezéséről döntést kell hozni.

A szülőknek a gyermek elhelyezésének és további nevelésének kérdését úgy kell rendezniük, hogy az a gyermek testi, értelmi és erkölcsi fejlődését a lehető legjobban biztosítja. Hiába van egyetértés e kérdésben a szülők között, ha a gyermek elhelyezésére vonatkozó egyezség egyértelműen ellentétes a gyermek érdekével, a bíróság azt - a családjogi törvény , valamint a polgári perrendtartásról szóló törvény vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően - nem hagyhatja jóvá.

Az egyezségük tartalmát a szülőknek alaposan meg kell fontolniuk, hiszen az mindenkor köti őket, és az egyezség utóbb történő megváltoztatására csak meghatározott törvényi feltételek megléte esetén, és bizonyos időkorláton belül kerülhet sor.

Korábbi megállapodás megváltoztatása

A szülőknek a gyermekelhelyezésben történt megállapodásának megváltoztatását az egyezség bírósági jóváhagyásától számított 2 éven belül lehet kérni a bíróságtól, akkor, ha az

• a felek kiskorú gyermekének érdekét szolgálja, illetve, ha
• a körülmények változása folytán a megállapodás valamelyik fél érdekét súlyosan sérti.

A Csjt. által előírt 2 éves határidő számításánál tehát az eredeti egyezség jóváhagyása és az annak megváltoztatására irányuló kereset előterjesztése között eltelt időtartamot kell figyelembe venni. A 2 éves határidő leteltét követően már nem egyezség megváltoztatása iránt kell keresetet benyújtani, hanem a gyermekelhelyezés megváltoztatása iránti külön perindításnak van helye.

Gyermekelhelyezés a bíróság döntése alapján

Ha a szülők a gyermekelhelyezés kérdésében nem tudnak megállapodni, a kérdésben a bíróság jogosult döntést hozni. A bíróság a gyermeket annál a szülőnél helyezi el, akinél a kedvezőbb testi, értelmi és erkölcsi fejlődését biztosítottnak látja.

Miután a család - mint egység - megbomlása a gyermek életét szinte minden esetben megzavarja, és benne bizonytalanságot, válságot idézhet elő, sőt egész életére kiható módon befolyásolhatja a gyermek személyiségfejlődését, ezért a bíróságnak mind a házassági bontóperben , mind pedig a különélő házastársak között a házasság felbontása nélkül indult külön gyermekelhelyezési per során különös gonddal kell vizsgálnia azt is, hogy van-e még remény a család egységének helyreállítására. A tárgyalás során a bíróságnak a békítést minden esetben újra és újra meg kell kísérelnie, ha megítélése szerint attól eredmény várható. Ha viszonyt a bíróság az eljárás során úgy látja, hogy a házasság helyrehozhatatlanul és véglegesen megromlott, és így annak fenntartása a gyermek érdekeit sem szolgálhatja, - az érintett gyermek(ek) érdekében - az elhelyezés iránt indított pert a lehető leggyorsabban be kell fejeznie.

A bíróság döntésének alapjai

Törvényi alapelv, hogy a gyermekelhelyezés során is mindig a kiskorú gyermek érdekére figyelemmel, jogait biztosítva kell eljárni. Ezen túlmenően a bíróságnak - a döntését megelőzően - a lehetséges össze körülményt gondosan meg kell vizsgálnia (például a szülők az egyéniségük, életmódjuk, erkölcsi tulajdonságaik alapján alkalmasak-e a gyermeknevelésre, a gyermekhez való ragaszkodásuk őszinte-e, a gyermek milyen érzéseket táplál a szülők iránt, hozzájuk mennyire kötődik, az egyes szülők által biztosítható iskoláztatási lehetőségek milyenek, a szülők anyagi és lakáshelyzete hogyan alakul, stb.). Erről a Legfelsőbb Bíróságnak a gyermek elhelyezésével kapcsolatos szempontokról szóló 17. számú Irányelve ad iránymutatást. A gyermek például nem helyezhető el annál a szülőnél, aki egészségi állapota miatt az önálló nevelésére nem képes, és a gyermeket valójában a nagyszülők gondoznák. A döntésben segítséget jelenthet a bíróság számára a környezettanulmány, a bölcsőde, óvoda, iskola véleménye, esetenként pedig akár a pszichológiai szakvélemény is.

Testvérek elhelyezése

Amennyiben a bíróságnak több gyermek elhelyezése kérdésében kell döntenie, törekednie kell arra is, hogy a gyermekek lehetőség szerint a szülők különválása után is együtt maradjanak. Ha mindkét szülő egyformán kedvező feltételeket tudna is biztosítani a gyermekeknek, akkor is csak indokolt esetben lehet a testvéreket egymástól különválasztva elhelyezni. A gyakorlatban azonban előfordul, hogy az egyik testvér az egyik, a másik a másik szülőnél él már hosszabb ideje, és a házasság felbontásáig a család szétválása gyakorlatilag megvalósult. Ilyen esetben a szülőknek azt a megállapodását, hogy a gyermekek megosztva kerüljenek elhelyezésre - különösen, ha ez nem jár a gyermekek végleges szétválásával, a gyermekek egymással való rendszeres érintkezése biztosítva van, és a gyermekek érdekét egyébként sem sérti -, a bíróság jóváhagyhatja. Viszont a bíróság a szülők megállapodásának hiányában, vagy erre irányuló kérésük ellenére is határozhat úgy, hogy több gyermek esetén a testvérek külön-külön szülőnél kerüljenek elhelyezésre, amennyiben ez a több éve kialakult helyzetnek és a gyermekek kívánságának megfelelően (érdekeikkel megegyezően) történik.

A gyermek meghallgatása 

Az ítélőképessége birtokában lévő gyermeknek (vagyis annak, aki koránál és helyzeténél fogva képes önállóan és befolyásmentesen kialakítani a saját véleményét) biztosítani kell, hogy e véleményét a gyermekelhelyezés során kifejthesse.

A törvény részletesen szabályozza a gyermekek bíróság előtti meghallgatását a szülői felügyelettel, a gyermekelhelyezéssel, valamint az elhelyezés megváltoztatásával kapcsolatos perekben. Általános szabály, hogy indokolt esetben (különösen, ha azt ő maga kéri) meg kell hallgatni a gyermeket is, amely meghallgatás közvetlenül vagy szakértő útján történhet, de a bíróság a gyermeknek az - elhelyezésével kapcsolatos - álláspontjáról a szülők erre vonatkozó egyező nyilatkozata útján is tájékozódhat. Általános szabály, hogy a 14. életévét betöltött gyermek elhelyezésére vonatkozó döntést a bíróság csak a gyermek beleegyezésével hozhatja meg kivéve, ha a gyermek által választott elhelyezés a fejlődését veszélyezteti (pl. a gyermek kizárólag azért választja a nevelésére kevésbé alkalmas szülőt, mert az jobb anyagi körülményeket tud biztosítani a számára, vagy kevésbé szigorú hozzá). A bíróságnak (és a gyámhatóságnak) a szülői felügyelettel, illetve a gyermek elhelyezésével, valamint az elhelyezés megváltoztatásával kapcsolatos eljárása során - elháríthatatlan akadály esetét kivéve - mindkét szülőt is meg kell hallgatnia. Amíg a gyermek nevelésére valamelyik szülő alkalmas, a gyermek más személynél általában nem helyezhető el. Ritkán és kivételes esetben azonban a bíróság a gyermeket nem a szülőnél, hanem valaki másnál (ún. harmadik személynél) is elhelyezheti, ha

• a szülőknél történő elhelyezése az érdekét veszélyezteti, és
• a harmadik személy a gyermek nála történő elhelyezését kér.

Rendszerint a bíróság a közeli rokonok közül választja ki a gyermek gondozására alkalmas személyt, és előnyben részesül az a nagyszülő (vagy más személy), aki addig is bizonyította már, hogy alkalmas a gyermek nevelésére, valamint továbbra is szívesen vállalja a gyermek gondozását. (Ugyanakkor például a nagyszülőnek arra való hivatkozása, hogy jobb anyagi körülmények között él, és ezáltal jobb nevelési feltételeket tud biztosítani a gyermek számára, mint a szülő, önmagában még nem szolgálhat alapul a gyermeknek nála történő elhelyezéséhez.) Amennyiben a gyermeket harmadik személynél helyezik el, úgy már nem szülői felügyeletről, hanem gyámságról beszélünk, és a harmadik személy a kiskorú gyermek gyámja lesz. Ha a gyermeket sem a szülőknél, sem pedig harmadik személynél nem lehet elhelyezni, úgy az a gyermekről az állam fog gondoskodni és átmeneti vagy tartós nevelésbe kerül.

A gyermek elhelyezésének megváltoztatása

A gyermek elhelyezésének megváltoztatását abban az esetben lehet kérni a bíróságtól, ha azok a körülmények, amelyeken a szülők egyezsége alapult, vagy amelyre a bíróság a döntését alapította utóbb lényegesen megváltoztak, és emiatt az elhelyezés megváltoztatása a gyermek érdekében áll. Például pusztán az a helyzet, hogy a szülő, akinél a gyermeket elhelyezték, más lakóhelyre költözik, még nem indokolja a gyermek elhelyezésének megváltoztatását, és önmagában a gyermeket gondozó szülő új házasságkötése sem. Indokolt viszont a gyermek elhelyezésének megváltoztatása, ha a nagyszülőnél elhelyezett, és 14. életévét betöltött gyermek érdeke és kívánsága is az, hogy a jövőben a nevelésére alkalmas anyjánál kerüljön elhelyezésre, és ő nevelje. A gyermek elhelyezése, valamint az elhelyezés megváltoztatása iránt a szülő, a gyámhivatal és az ügyész indíthat pert, de más (pl. harmadik) személy már nem. Ha a gyermek elhelyezése érdekében azonnali intézkedésre van szükség, a bíróság soron kívül, ideiglenes intézkedéssel határoz.

Kapcsolattartási ügyek:

A Családjogi törvény alapján a gyermeknek joga, hogy szülőjével személyes kapcsolatot tartson fenn. A gyermekétől külön élő szülőnek viszont nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy gyermekével kapcsolatot tartson fenn, vele rendszeresen érintkezzen (ez a kapcsolattartás joga). A gyermeket nevelő szülő, vagy más személy köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani. Mind a gondozó szülő, aki akadályozza a kapcsolattartást, mind a különélő szülő, aki nem él a kapcsolattartás lehetőségével, megsérti szülői kötelességét.  A gyermek érdekét súlyosan sértő módon jár el az a szülő, aki a gyermeket a másik szülővel való érintkezéstől indokolatlanul elzárja, és ellene hangolja. A gyermek érzésvilágára ez károsan és kiszámíthatatlanul hat, s az is bekövetkezhet, hogy a gyermek szembefordul mindkét szülőjével. A szülő ezen magatartása károsan befolyásolja a gyermek fejlődését, és alapot ad arra a következtetésre, hogy ez a szülő nem alkalmas a gyermek nevelésére. Végső soron az ilyen szülői magatartás a gyermek elhelyezésének a megváltoztatásához is vezet.

A kapcsolattartásról - a szülők megegyezésének hiányában, illetőleg a szülők és a gyám közötti vita esetében - a gyámhatóság dönt. Ha házassági vagy gyermek-elhelyezési per van folyamatban, a szülők megegyezésének hiányában a kapcsolattartásról a bíróság dönt. A gyámhatóság, illetőleg a házassági vagy gyermek-elhelyezési perben a bíróság a felróható magatartást tanúsító szülő kapcsolattartási jogát a gyermek érdekében korlátozhatja vagy megvonhatja, illetőleg e jog gyakorlásának szünetelését rendelheti el. Ha a kapcsolattartás kérdésében a bíróság döntött, ennek megváltoztatását a határozat jogerőre emelkedésétől számított két éven belül csak a bíróságnál lehet kérni. A kapcsolattartásra vonatkozó bírósági határozat végrehajtásáról a gyámhatóság gondoskodik.

A gyermekkel való kapcsolattartásra a szülőkön kívül jogosult még a nagyszülő,  a nagykorú testvér, továbbá - ha a szülő és a nagyszülő nem él, illetőleg a kapcsolattartásban tartósan akadályozva van, vagy kapcsolattartási jogát önhibájából nem gyakorolja - a gyermek szülőjének testvére, valamint szülőjének házastársa is jogosult, de ezek az eljárások nem bírósági, hanem gyámhivatali hatáskkörbe tartoznak.

Gyermektartásdíj:

A családjogi törvény rendelkezése értelmében a szülő kötelessége a gyermeke eltartásáról gondoskodni. A gyermek tartására vonatkozó kötelezettség a gyermek kiszolgáltatottsága, testi, szellemi, erkölcsi fejletlensége miatt a más rokonokkal (pl. házastárs, szülő) szembeni tartási kötelezettséghez képest sokkal szigorúbb. A szülő ugyanis a saját szükséges tartásának rovására is köteles megosztani kiskorú gyermekével azt, ami közös eltartásukra rendelkezésre áll. Ez a szabály nem irányadó, ha a gyermek tartása vagyonának jövedelméből kitelik, vagy a gyermeknek tartásra kötelezhető más egyenes ági rokona van.

A gyermeket gondozó szülő a tartást természetben (lakhatás biztosítása, élelmezés, ruházkodás, taníttatás), a különélő szülő (aki nem feltétlenül elvált szülő) pedig elsősorban pénzben szolgáltatja (gyermektartásdíj). Természetesen, ha a szülők közös háztartásban, együtt élnek, mindketten természetben biztosítják a gyermekük részére a tartást. Kivételes esetben a szülő akkor is kötelezhető gyermektartásdíj fizetésére, ha a gyermek az ő háztartásában él ugyan, de tartásáról nem gondoskodik.

A tartásdíjat a gyermek szükségleteinek kielégítésére kell fordítani, azaz a lakhatásának, élelmezésének, ruházkodásának, taníttatásának biztosítására kell felhasználni. A tartásdíj összegének megállapításakor alapvető jelentőséghez jut ezért a gyermek szükségleteinek a mértéke, amely az életkor és egyéb körülmények függvényében változó lehet.

A tartásdíj megállapítása, összege

Akárcsak a vagyonközösség megszüntetésénél és a gyermekelhelyezésnél, úgy a gyermektartás esetén is alkalmazandó szabály, hogy a bíróság csak a felek, szülők megegyezése hiányában dönthet a kérdésről. A szülők megállapodására sor kerülhet a peres eljárásban, de azon kívül is. A perbeli megállapodást, egyezséget a bíróság kizárólag akkor hagyja jóvá, ha az a gyermek érdekeit szolgálja. (A bíróság által jóváhagyott perbeli egyezségnek az ítélettel azonos hatálya van. A jogerős egyezség alapján, a kötelezett teljesítésének hiányában végrehajtási eljárás kezdeményezésének van helye. Peren kívül kötött egyezség esetén azonban, ha azt valamelyik fél nem teljesíti, a kialakult jogvitát bírói útra kell terelni, és csak a jogerős bírósági ítélet alapján lehet végrehajtást kezdeményezni.)

Peren kívül, de akár a bírósági eljárásban is lehetőség van arra, hogy a felek a törvényes mértéknél magasabb mértékű gyermektartásdíjban állapodjanak meg. A gyermektartásdíj meghatározása - a felek megállapodása hiányában - nehéz és bonyolult feladat a bíróság számára. Ezzel kapcsolatban a legfontosabb kérdések:

A családjogi törvény értelmében a gyermektartásdíj meghatározásánál figyelemmel kell lenni:

• a gyermek tényleges szükségleteire,  
• mindkét szülő jövedelmi és vagyoni viszonyaira,  
• a szülők háztartásában eltartott más - saját, illetőleg mostoha - gyermekekre,  
• a gyermek saját jövedelmére is. 

A tartásdíj alapja főszabályként a "bérköltség címén juttatott járandóság". A túlmunkáért kapott díjazást, a további munkaviszonyból, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyból származó díjazást a tartásdíj megállapításánál csak akkor lehet figyelembe venni, ha a bérköltség címén juttatott járandóság alapján fizetendő tartásdíj a gyermek szükségleteit nem fedezi.

A tartásdíj abban az esetben is igazodik a gyermek szükségleteihez, ha a kötelezett kiemelkedően magas jövedelemmel rendelkezik. Nem lehet tehát a tartásra kötelezett jövedelmének 15-25%-át, hanem pl. csak ennél kisebb arányát tartásdíj címén igénybe venni, ha azt a gyermek szükségletei nem indokolják. (Pl. az igen magas, sokszor milliós nagyságrendű menedzserjövedelmeknél.)

A tartásdíj mint a különélő szülőt terhelő kötelezettség megállapítása során a gyermek szükségleteiként az alapszükségletek - lakhatás, élelmezés, ruházkodás, taníttatás - vehetők figyelembe, amelyek a gyermek életkora és egészségi állapota függvényében változóak lehetnek. Nincs jogi lehetőség azonban az extra kiadások különélő szülőre történő kötelező áthárítására. Pl. nem kötelezhető a különélő szülő arra, hogy a gyermeke részére az egyébként drága külföldi tanulmányok folytatását finanszírozza. Egyetlen esetben sincs azonban akadálya annak, hogy a szülő saját belátása szerint, önszántából bármilyen, a gyermekkel kapcsolatos kiadáshoz hozzájáruljon (pl. számítógép vásárlása stb.), erre azonban törvényi szigorral nem kötelezhető. A családjog kizárólag a szülői tartási kötelezettség minimumának a meghatározására szorítkozik. Ezen felül a szülő belátására, érzelmeire, erkölcsi érzékére bízza annak eldöntését, hogy a gyermeke felnevelését, boldogulását milyen mértékben támogatja. A tartásdíj megállapításánál a gyermeket a saját háztartásában nevelő szülő jövedelmét is figyelembe kell venni.

A tartásra kötelezett jövedelmének megállapításához bizonyítási eljárás lefolytatására van szükség. Egy példa a bírósi gyakorlatból: "A bíróság az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően járt el, amikor az alperes által az önadózás keretei között elkészített adóbevalláson kívül az alperes vagyoni körülményeit feltárva arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes bevallott tiszta jövedelme, az általa felsorolt rendszeres kiadások mellett is életszerűtlen, függetlenül attól, hogy az adónyilatkozat szerinti bevétel adóköteles tiszta jövedelem vagy pedig adóalap."

A tartásdíj összegét gyermekenként általában a kötelezett átlagos jövedelmének 15-25%-ában kell megállapítani. A kötelezettel szemben érvényesíthető összes tartási igény a jövedelme 50%-át nem haladhatja meg. Ha a szülők két vagy több gyermek tartására kötelesek, a tartásdíjat úgy kell megállapítani, hogy egyik gyermek se kerüljön a másiknál kedvezőtlenebb helyzetbe, különösen akkor, ha nem egy háztartásban nevelkednek. A tartásdíjat százalékos arányban vagy határozott összegben, vagy határozott összegben és bizonyos jövedelmek százalékában kell meghatározni. A tartásdíj százalékos megállapítása esetében meg kell jelölni a tartásdíj alapösszegét is.

Gyermektartásdíj megváltoztatása

Ha a közös egyetértéssel vagy bírósági ítélettel megállapított gyermektartás megállapításának alapjául szolgáló körülményekben lényeges változás állott be, a tartás mértékének megváltoztatását vagy a tartás megszüntetését lehet kérni.

A fentieken túlmenően, ha a felek a tartásdíj kérdésében perbeli egyezséget kötöttek, a bíróság által jóváhagyott egyezség megváltoztatása iránt főszabályként az egyezségkötést követő 2 év elteltével lehet pert indítani. Két éven belül pedig a megváltoztatást csak akkor lehet kérni, ha az a felek kiskorú gyermekének érdekét szolgálja, illetve, ha a körülmények változása folytán a megállapodás valamelyik fél érdekét súlyosan sérti.

A családjogi törvényhez fűzött kommentár értelmében a Legfelsőbb Bíróság a gyermektartásdíj felemelésénél irányadó szempontok meghatározása körében utalt arra, hogy az a tény, hogy a tartásdíj megállapítása óta a gazdasági körülményekben "negatív irányú változások" következtek be, és ezáltal a megélhetési feltételek elnehezültek, önmagában nem ad alapot a tartásdíj felemeléséhez. Viszont minden esetben figyelemmel kell lenni a gyermek tényleges szükségleteire, illetve azok költségeire kell bizonyítást lefolytatni és ennek alapján kell állást foglalni, hogy a gyermektartásdíj felemelése tárgyában előterjesztett kereset - a gyermekkel kapcsolatban felmerülő indokolt kiadásokra figyelemmel - milyen mértékben megalapozott.

Örökbefogadás:

Az örökbefogadással kapcsolatos eljárás

Azörökbefogadás engedélyezése iránti eljárás az örökbe fogadni szándékozó személy és a gyermek, illetve törvényes képviselője egyetértő, kölcsönös kérelmére indul. A kérelmet a gyermek szülői felügyeletet gyakorló szülőjének vagy gyámjának lakóhelye szerint illetékes városi gyámhivatalnál kell benyújtani, ezzel megindul az örökbefogadás engedélyezése iránti eljárás.

Az örökbe fogadni szándékozó személynek a kérelméhez csatolnia kell:

• születési és házassági anyakönyvi kivonatát;
• a jövedelmi viszonyairól szóló igazolást;
• a szülő házastársa általi örökbefogadás esetén az örökbefogadás előtti tanácsadáson való részvételt igazoló iratot, az alkalmasságot alátámasztó pszichológiai véleményt és a háziorvosi igazolást az egészségi állapotról;
• rokon általi örökbefogadás esetén az örökbefogadni szándékozó személynek a rokoni kapcsolat fennállására vonatkozó nyilatkozatát, az örökbefogadás előtti tanácsadáson való részvételt igazoló iratot, az alkalmasságot alátámasztó pszichológiai véleményt és a háziorvosi igazolást, amennyiben az örökbefogadandó gyermek kötelező gondozásba történő kihelyezéséről nem kellett rendelkezni;
• a gyermeket a szülő hozzájárulásával legalább 1 éve saját háztartásában nevelő örökbefogadni szándékozó személy esetében az örökbefogadás előtti tanácsadás és felkészítő tanfolyam eredményes elvégzését igazoló iratot, az alkalmasságát alátámasztó pszichológiai szakvéleményt, valamint háziorvosi igazolást az egészségi állapotáról.

Az örökbefogadással kapcsolatos meghallgatás

Miután a gyámhivatal beszerezte a döntéshez szükséges iratokat, köteles meghallgatni a következő személyeket is:

• az örökbe fogadni szándékozó személyt;
• a tizennegyedik életévét betöltött, illetőleg a tizennégy éves kora előtt is ítélőképessége birtokában lévő, örökbe fogadandó gyermeket;
• a gyermek szülőjét, kivéve,
  • ha a szülő felügyeleti jogát jogerősen megszüntették, vagy
  • a gyermeket a gyámhivatal jogerősen örökbe fogadhatónak nyilvánította, avagy
  • a szülő úgy adott az örökbe fogadáshoz hozzájáruló nyilatkozatot, hogy az örökbe fogadókat nem kívánja ismerni;
• a törvényes képviselőt, illetve a gyermeket képviselő eseti gondnokot (a hivatásos gyám, a gyermekotthon vezetője, a nevelőszülő vagy a gyermekvédelmi szakszolgálat eseti gondnoka nyilatkozatukat írásban is előterjeszthetik),
• a házasságban élő, de önállóan örökbe fogadni szándékozó személlyel együtt élő házastársát.

Nyílt örökbefogadás esetén az örökbefogadót, az örökbefogadandó korlátozottan cselekvőképes gyermeket és a vérszerinti szülőt együttesen - tárgyalás keretében - az örökbefogadási eljárást lefolytató gyámhivatal köteles meghallgatni.

Az örökbefogadó kötelezettségei a meghallgatás során

Az örökbe fogadni szándékozó személynek nyilatkoznia kell, hogy az örökbefogadás jogi következményeit ismeri, az örökbefogadásnak személyében rejlő akadálya nincs, és kérnie kell, hogy a hatóság bízza a nevelésére a gyermeket. Ehhez kapcsolódóan ismertetik a vérszerinti szülőnek azt a nyilatkozatát, amelyben beleegyezik a gyermek kötelező gondozásba vételéhez, vagy azt a hozzájárulását, amely alapján az örökbefogadó a gyermeket már legalább egy éve saját otthonában neveli.

Az örökbe fogadni szándékozó személynek nyilatkoznia kell továbbá arról, hogy:

• az engedély megadása esetén kéri-e vérszerinti szülőként történő anyakönyvezését,
• a gyermek az örökbefogadás után milyen nevet viseljen, és mi legyen a származási helye,
• amennyiben egyedülálló az örökbefogadó - mik legyenek a képzelt másik szülő adatai.

A gyámhivatal határozata és a jogorvoslati lehetőségek

A gyámhivatal az örökbefogadás engedélyezéséről az erre irányuló kérelem előterjesztésétől számított 60 napon belül dönt (kivéve, ha az elrendelt kötelező gondozási idő az 1 hónapot meghaladja, ebben az esetben a gondozási idő lejártát követő 30 napon belül kell a döntést meghozni).

A gyermek örökbefogadását engedélyező határozat (és ezzel az örökbefogadás) a jogerőre emelkedés napjától válik hatályossá, azaz az örökbefogadás joghatásai ettől a naptól érvényesíthetőek. Ez alól kivétel az az eset, amikor az örökbe fogadni szándékozó személy az eljárás ideje alatt meghal: ha ugyanis a hatóság utóbb engedélyezi az örökbefogadást, akkor annak joghatásai a kérelmező halálának időpontjában beállnak.

A gyámhivatal első fokú, engedélyező határozata akkor tekinthető jogerősnek és végrehajthatónak, ha a határozat ellen határidőn belül nem fellebbeztek, vagy a fellebbezésről lemondtak, illetve a fellebbezés kizárt. Fellebbezést az engedélyező vagy elutasító gyámhivatali határozat ellen a határozat közlésétől számított tizenöt napon belül lehet előterjeszteni annál a gyámhivatalnál, amely a megtámadott határozatot hozta. A fellebbezés akár új tényeket vagy bizonyítékokat is tartalmazhat. A fellebbezésről a közigazgatási hivatalok gyámhivatalai döntenek. Ezt követően az örökbe fogadni szándékozó személy vagy a vér szerinti szülő már csak a másodfokú határozat - jogszabálysértésre alapított - bírósági felülvizsgálatát kérheti.

Házastársi örökbefogadás

Az örökbefogadás egyik speciális esete a közös gyermekké fogadás. Erről akkor van szó, ha az örökbefogadottat mindkét házastárs - akár együttesen, akár külön-külön - örökbe fogadta. Az örökbefogadott ilyenkor a házastársak közös gyermekének minősül. Ugyancsak közös gyermekké fogadásnak minősül, ha az egyik házastárs a másik házastárs gyermekét (vér szerinti gyermekét) fogadja örökbe. Az örökbefogadó ebben az esetben a gyermek szülőjének a jogállásába lép, oly módon azonban, hogy az örökbefogadás nem érinti a házastárs vér szerinti szülő jogait. Ha a férj örökbe fogadja felesége vér szerinti gyermekét, a gyermek szüleinek a vér szerinti anyát és az örökbefogadó apát kell tekinteni, míg a vér szerinti apa szülői jogállása az örökbefogadással megszűnik. A gyámhivatali engedélyhez mindenkor kell a felek egyetértő kérelmét tartalmazó nyilatkozat és a gyermek szüleinek, illetve a házasságban élő örökbe fogadni szándékozó személy házastársának az örökbefogadáshoz hozzájáruló nyilatkozata. Amikor a szülő a hozzájárulását megadta, figyelmeztetni kell, hogy ezt a későbbiekben már nem vonhatja vissza. Az örökbefogadott személyt az örökbefogadás fennállása alatt csak az örökbefogadó házastársa fogadhatja örökbe.

A nyílt és titkos örökbefogadás közötti különbségek

Nyílt az örökbefogadás akkor, ha a vér szerinti szülő és az örökbefogadó szülő ismerik egymás adatait, és így a vérszerinti szülő tudja, hogy gyermeke az örökbefogadást követően hova került. Ha a vérszerinti szülők hozzájárulnak ahhoz, hogy gyermeküket általuk ismert örökbefogadó szülők örökbefogadják, ezt a nyilatkozatukat az örökbefogadók jelenlétében a gyámhivatalnál teszik meg. Ezt követően kerül sor a gyermek kötelező gondozási idejére, kihelyezésére, ennek eltelte után az örökbefogadás engedélyezésére.

Titkos örökbefogadás esetén a vér szerinti szülőt még az örökbefogadásról sem értesítik, és az örökbefogadásról hozott határozatot fellebbezéssel vagy egyéb módon sem támadhatja meg.

Titkosan zajlik az örökbefogadás, ha

• a vér szerinti szülő úgy ad az örökbefogadáshoz beleegyező nyilatkozatot - akár már a gyermek születése előtt -, hogy az örökbe fogadni kívánók adatait nem akarja megismerni;
• a szülő a szülői felügyeletet megszüntető jogerős bírósági ítélet hatálya alatt áll;
• az átmeneti nevelt gyermeket a gyámhatóság örökbe fogadhatónak nyilvánította;
• a szülő - a személyazonosságának feltárása nélkül - egy egészségügyi intézményben lévő inkubátorban hagyta a gyermekét, és hat héten belül nem is jelentkezett érte.

Örökbefogadás felbontása

Megszűnik az örökbefogadás, ha azt a gyámhivatal, illetve a bíróság felbontja.

Az örökbefogadás gyámhatósági felbontása: A gyámhivatal a felek kölcsönös kérelme alapján felbonthatja az örökbefogadást, ha az a közérdeket nem sérti és a felbontás a kiskorú érdekét szolgálja. Az örökbefogadás a felbontás esetében a gyámhivatali határozat jogerőre emelkedésével szűnik meg. Ha azonban bármelyik fél az eljárás folyamán meghal, az örökbefogadás joghatásai - a felbontás engedélyezése esetében - a kérelem beadásának napjára visszamenő hatállyal szűnnek meg.

Az örökbefogadás bírósági felbontása: Az örökbefogadást a bíróság bármelyik fél kérelmére felbontja, ha akár az örökbefogadó, akár az örökbefogadott olyan magatartást tanúsított, amely miatt az örökbefogadás fenntartása a másik félre elviselhetetlenné vált. Az örökbefogadó halála után az örökbefogadást annak érdekében is fel lehet bontani, hogy az örökbefogadott vér szerinti családi jogállását visszanyerje.

Kiskorú örökbefogadott érdekében a gyámhivatal és az ügyész is indíthat pert. Az örökbefogadás a felbontó ítélet jogerőre emelkedésének napján szűnik meg. Ha azonban bármelyik fél az eljárás folyamán meghal, az örökbefogadás joghatásai - felbontás esetében - a keresetlevél beadásának napjára visszamenő hatállyal szűnnek meg.

Ha az örökbefogadó szülőket vér szerinti szülőként anyakönyvezték, és az örökbefogadás megszűnt, az anyakönyvvezető a bejegyzést törli, és a gyermek születését az örökbefogadást megelőző állapot adataival újból anyakönyvezi.