Kétféle gyermektartásról beszélhetünk:

  1. kiskorú gyermek tartása
  2. nagykorú gyermek tartása 

1. Kiskorú gyermek tartása:

A családjogi törvény rendelkezése értelmében a szülő kötelessége a kiskorú gyermeke eltartásáról gondoskodni. A kiskorú gyermek tartására vonatkozó kötelezettség a gyermek kiszolgáltatottsága, testi, szellemi, erkölcsi fejletlensége miatt a más rokonokkal (pl. házastárs, szülő) szembeni tartási kötelezettséghez képest sokkal szigorúbb. A szülő ugyanis a saját szükséges tartásának rovására is köteles megosztani kiskorú gyermekével azt, ami közös eltartásukra rendelkezésre áll. Ez a szabály nem irányadó, ha a gyermek tartása vagyonának jövedelméből kitelik, vagy a gyermeknek tartásra kötelezhető más egyenes ági rokona van.

A gyermeket gondozó szülő a tartást természetben (lakhatás biztosítása, élelmezés, ruházkodás, taníttatás), a különélő szülő (aki nem feltétlenül elvált szülő) pedig elsősorban pénzben szolgáltatja (gyermektartásdíj). Természetesen, ha a szülők közös háztartásban, együtt élnek, mindketten természetben biztosítják a gyermekük részére a tartást. Kivételes esetben a szülő akkor is kötelezhető gyermektartásdíj fizetésére, ha a gyermek az ő háztartásában él ugyan, de tartásáról nem gondoskodik.

A tartásdíjat a gyermek szükségleteinek kielégítésére kell fordítani, azaz a lakhatásának, élelmezésének, ruházkodásának, taníttatásának biztosítására kell felhasználni. A tartásdíj összegének megállapításakor alapvető jelentőséghez jut ezért a gyermek szükségleteinek a mértéke, amely az életkor és egyéb körülmények függvényében változó lehet.

A tartásdíj megállapítása, összege

Akárcsak a vagyonközösség megszüntetésénél és a gyermekelhelyezésnél, úgy a gyermektartás esetén is alkalmazandó szabály, hogy a bíróság csak a felek, szülők megegyezése hiányában dönthet a kérdésről. A szülők megállapodására sor kerülhet a peres eljárásban, de azon kívül is. A perbeli megállapodást, egyezséget a bíróság kizárólag akkor hagyja jóvá, ha az a gyermek érdekeit szolgálja. (A bíróság által jóváhagyott perbeli egyezségnek az ítélettel azonos hatálya van. A jogerős egyezség alapján, a kötelezett teljesítésének hiányában végrehajtási eljárás kezdeményezésének van helye. Peren kívül kötött egyezség esetén azonban, ha azt valamelyik fél nem teljesíti, a kialakult jogvitát bírói útra kell terelni, és csak a jogerős bírósági ítélet alapján lehet végrehajtást kezdeményezni.)

Peren kívül, de akár a bírósági eljárásban is lehetőség van arra, hogy a felek a törvényes mértéknél magasabb mértékű gyermektartásdíjban állapodjanak meg. A gyermektartásdíj meghatározása - a felek megállapodása hiányában - nehéz és bonyolult feladat a bíróság számára. Ezzel kapcsolatban a legfontosabb kérdések:

A családjogi törvény értelmében a gyermektartásdíj meghatározásánál figyelemmel kell lenni:

  • a gyermek tényleges szükségleteire,
  • mindkét szülő jövedelmi és vagyoni viszonyaira,
  • a szülők háztartásában eltartott más - saját, illetőleg mostoha - gyermekekre,
  • a gyermek saját jövedelmére is.

A tartásdíj alapja főszabályként a "bérköltség címén juttatott járandóság". A túlmunkáért kapott díjazást, a további munkaviszonyból, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyból származó díjazást a tartásdíj megállapításánál csak akkor lehet figyelembe venni, ha a bérköltség címén juttatott járandóság alapján fizetendő tartásdíj a gyermek szükségleteit nem fedezi.

A tartásdíj abban az esetben is igazodik a gyermek szükségleteihez, ha a kötelezett kiemelkedően magas jövedelemmel rendelkezik. Nem lehet tehát a tartásra kötelezett jövedelmének 15-25%-át, hanem pl. csak ennél kisebb arányát tartásdíj címén igénybe venni, ha azt a gyermek szükségletei nem indokolják. (Pl. az igen magas, sokszor milliós nagyságrendű menedzserjövedelmeknél.)

A tartásdíj mint a különélő szülőt terhelő kötelezettség megállapítása során a gyermek szükségleteiként az alapszükségletek - lakhatás, élelmezés, ruházkodás, taníttatás - vehetők figyelembe, amelyek a gyermek életkora és egészségi állapota függvényében változóak lehetnek. Nincs jogi lehetőség azonban az extra kiadások különélő szülőre történő kötelező áthárítására. Pl. nem kötelezhető a különélő szülő arra, hogy a gyermeke részére az egyébként drága külföldi tanulmányok folytatását finanszírozza. Egyetlen esetben sincs azonban akadálya annak, hogy a szülő saját belátása szerint, önszántából bármilyen, a gyermekkel kapcsolatos kiadáshoz hozzájáruljon (pl. számítógép vásárlása stb.), erre azonban törvényi szigorral nem kötelezhető. A családjog kizárólag a szülői tartási kötelezettség minimumának a meghatározására szorítkozik. Ezen felül a szülő belátására, érzelmeire, erkölcsi érzékére bízza annak eldöntését, hogy a gyermeke felnevelését, boldogulását milyen mértékben támogatja. A tartásdíj megállapításánál a gyermeket a saját háztartásában nevelő szülő jövedelmét is figyelembe kell venni.

A tartásra kötelezett jövedelmének megállapításához bizonyítási eljárás lefolytatására van szükség. Egy példa a bírósi gyakorlatból: "A bíróság az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően járt el, amikor az alperes által az önadózás keretei között elkészített adóbevalláson kívül az alperes vagyoni körülményeit feltárva arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes bevallott tiszta jövedelme, az általa felsorolt rendszeres kiadások mellett is életszerűtlen, függetlenül attól, hogy az adónyilatkozat szerinti bevétel adóköteles tiszta jövedelem vagy pedig adóalap."

A tartásdíj összegét gyermekenként általában a kötelezett átlagos jövedelmének 15-25%-ában kell megállapítani. A kötelezettel szemben érvényesíthető összes tartási igény a jövedelme 50%-át nem haladhatja meg. Ha a szülők két vagy több gyermek tartására kötelesek, a tartásdíjat úgy kell megállapítani, hogy egyik gyermek se kerüljön a másiknál kedvezőtlenebb helyzetbe, különösen akkor, ha nem egy háztartásban nevelkednek. A tartásdíjat százalékos arányban vagy határozott összegben, vagy határozott összegben és bizonyos jövedelmek százalékában kell meghatározni. A tartásdíj százalékos megállapítása esetében meg kell jelölni a tartásdíj alapösszegét is.

Gyermektartásdíj megváltoztatása

Ha a közös egyetértéssel vagy bírósági ítélettel megállapított gyermektartás megállapításának alapjául szolgáló körülményekben lényeges változás állott be, a tartás mértékének megváltoztatását vagy a tartás megszüntetését lehet kérni.

A fentieken túlmenően, ha a felek a tartásdíj kérdésében perbeli egyezséget kötöttek, a bíróság által jóváhagyott egyezség megváltoztatása iránt főszabályként az egyezségkötést követő 2 év elteltével lehet pert indítani. Két éven belül pedig a megváltoztatást csak akkor lehet kérni, ha az a felek kiskorú gyermekének érdekét szolgálja, illetve, ha a körülmények változása folytán a megállapodás valamelyik fél érdekét súlyosan sérti.

A családjogi törvényhez fűzött kommentár értelmében a Legfelsőbb Bíróság a gyermektartásdíj felemelésénél irányadó szempontok meghatározása körében utalt arra, hogy az a tény, hogy a tartásdíj megállapítása óta a gazdasági körülményekben "negatív irányú változások" következtek be, és ezáltal a megélhetési feltételek elnehezültek, önmagában nem ad alapot a tartásdíj felemeléséhez. Viszont minden esetben figyelemmel kell lenni a gyermek tényleges szükségleteire, illetve azok költségeire kell bizonyítást lefolytatni és ennek alapján kell állást foglalni, hogy a gyermektartásdíj felemelése tárgyában előterjesztett kereset - a gyermekkel kapcsolatban felmerülő indokolt kiadásokra figyelemmel - milyen mértékben megalapozott.

2. Nagykorú gyermek tartása 

Ajánlom figyelmébe az erről szóló nyilatkozatomat ("Meddig kell fizetni a gyerektartást?"), melyet a Média menüpontban talál meg.

A nagykorú gyermek tartása a Családjogi törvény rendelkezésein belül a "rokontartás" kategóriájánál kerül szabályozásra. 

Az a nagykorú, munkaképes gyermek is jogosult tartásra:

  • aki magát - önhibáján kívül - eltartani nem tudja
  • az életpályára felkészítő szükséges - nappali tagozatos - tanulmányai folytatása érdekében rászorul
  • és akinek tartásra kötelezhető házastársa vagy bejegyzett élettársa sincs.

Nem jogosult tartásra a nagykorú, ha magatartása miatt arra érdemtelenné vált

A kötelezett a tartás teljesítéseképpen köteles anyagi viszonyaihoz képest a jogosultat mindazzal ellátni, ami annak a megélhetéséhez szükséges. Nem köteles mást eltartani, aki ezáltal a saját szükséges tartását veszélyeztetné. E szabály alól a törvény kivételt tehet. Ha a tartásra köteles ez alól mentesül, a rá eső tartás a vele egy sorban álló kötelezettre, ilyenek hiányában pedig a sorban utána következő kötelezettekre hárul.

A tartást a kötelezett - választása szerint - saját háztartásában természetben vagy havonként pénzben szolgáltathatja. A jogosult kérheti, hogy a kötelezett a tartást pénzben szolgáltassa. A bíróság a felek viszonyainak figyelembevételével a tartás más módját is meghatározhatja. Az a tartásra kötelezett rokon, aki a jogosultat saját háztartásában tartja és gondozza, a többi kötelezett ellen saját jogán is pert indíthat (ez a gyakorlatban a nagykorú gyermeket nevelő szülőt jelenti, aki a különélő szülővel szemben indítja meg a pert).

A tartási követelés hat hónapra visszamenőleg, valamint a jövőre nézve érvényesíthető. Hat hónapnál régebbi időre tartási követelést csak akkor lehet visszamenőleg érvényesíteni, ha a jogosultat a követelés érvényesítésében mulasztás nem terheli.

Ha a közös egyetértéssel vagy bírósági ítélettel megállapított rokoni tartás megállapításának alapjául szolgáló körülményekben lényeges változás állott be (pl. a nagykorú gyermek a tanulmányait befejezte, vagy tanulmányai sikertelensége folytán az intézményből elbocsátották), a tartás mértékének megváltoztatását vagy a tartás megszüntetését lehet kérni.

A tartás felemelését lehet kérni akkor is, ha a tartást közös egyetértéssel már eredetileg is számbavehetően kisebb összegben állapították meg, mint amennyi a törvény szerint járna.